Ainu-Japán szótár

   Japán nem csupán tradícionális kultúrát és történelmet hagyott ránk, hanem egy olyan örökséget is, mely nyelvészeti szempontból nélkülözhetetlen a ma Hokkaido területén élő Ainu népcsoport és egyben a világ nyelvészeti fejlődésének a szempontjából. Mielőtt leleplezzük a csodálatos felfedezést, ismerjük meg egy kicsit közelebbről az Ainu nép néhány fontos jellemzőjét:
   Az ainuk bennszülött vadászó nép, és Honshu északi részét foglalta el a Nara birodalom (Kr.u. 710-94) idején. A kiterjedt japán telepesítés északra szorította az ainukat, amely a Meiji-korszakig tartott, és a japán kormány döntése értelmében az ainuk Hokkaido egy kis részére szorultak.
   Betegség és az alacsony születési arány miatt az elmúlt két században erősen fogyott a népesség, és mára már szinte teljesen összekeveredett a japánokkal. Az ainu jelentése "férfi". Hasznosnak tekintik "kamuy" (istenek) jelenlétét. A mindennapi életben, különböző szertartások keretében ezekhez az istenekhez imádkoznak. Ismerik a "természet" isteneit, így a tűz, víz, szél, mennydörgés; az "állatok", a "helyiségek" isteneit; "ellentétes" isteneket, és vannak, akik támogatják az embereket, vannak istenei a hegyeknek és a tavaknak.
   A hétköznapokban kevésbé használják az ainu nyelvet, de nemzedékről nemzedékre szájhagyomány útján megőrizték a népdalokban és az elbeszélésekben. Ritmikus zenében és táncokban egyes ainu ünnepek során használják, de legnagyobb részt a turisták számára.
   Élelmezésü ket halászással oldják meg, de használnak néhány veteményt is, hogy átéljék a telet, és éhen ne haljanak.
   A nyelvészek még nem találtak az ainuhoz hasonló származású nyelvet. Semmilyen genealógiai kapcsolatban nincs a japán nyelvvel. A nyelvszerkezet hasonlít az altáji nyelvekre és rendelkezik néhány nem-altáji jellemvonással. Nem voltak saját betűtípusaik. Néhányan igyekeztek írni, és ehhez kölcsönvették a latin, cirill vagy japán betűket, mára csak a japánt használják.
   Miután megismerkedtünk e különleges népcsoporttal leplezzük le azt a leletet, melyet 2010-ben fedeztek fel korunk kitűnő tudósai:
   Fukui város egyik buddhista templomában találtak rá az eddig ismert legrégebbi japán-ainu szógyűjteményre, amit a benne található jegyzet szerint egy Kunen nevű szerzetes állított össze az Edo-kor közepén. A dokumentum körülbelül 150 oldalból áll és a szótáron kívül egy 26 oldalas "Bevezetés az Ainu nyelvbe" című részt is tartalmaz. Az ismert keletkezési idejű ainu-japán szógyűjtemények sorában 306 éves korával ez a legkorábbi munka - olvasható a Mainichi Shimbun hírében. Az 1704-ben írt ainu-japán szógyűjtemény és nyelvi segédlet eddig a Fukuiban állóFumon templom (普門寺 - Fumon-ji) könyvtárában rejtőzött. Utolsó lapján a szerző leírja, hogy a könyvet akkor készítette, amikor országjáró zarándokútja során felkereste a legészakibb szigetek, Ezo (mai nevén Hokkaidō) őslakosait. A történelem viszontagságait magán viselő lapjain körülbelül 460 kifejezés található. Többségük a nyelvtörténeti kutatások szempontjából fontos (évszakokkal, időjárással, családdal kapcsolatos) szó, de tartalmaz néhány udvariassági nyelvformát és számneveket is. Sato Tomomi, a Hokkaidō Egyetem professzora szerint ez az ainu nyelvkutatás egyik legfontosabb, történelmi jelentőségű műve.
Üdv.: Karana&Matt
Forrás: www.oriens.hu