|
Témaindító hozzászólás
|
2009.01.17. 17:59 - |
Nem kell velem jönnötök! Egyedül is elboldogulok! |
[874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Mindenképpen veled tartok, beszélni akarok a többiekkel is. És amúgy is… ’De ezt a mondatát már magában fejezte be -Találnom kell valakit, aki észhez térít téged is. 'követte a lányt a táborba’ |
Nem leszek senkinek az eszköze. De most nincs időm veled vitatkozni, el kell temetnem pár embert és a többieket is értesítenem kell. –indult meg a tábor felé- Ha segíteni akarsz nekünk, akkor tarts velem, de ha akadályozni kívánsz, akkor jobb, ha maradsz! |
Szomorúan hallom mindezt pont a te szádból. Azt hittem, hogy jól döntöttem, mikor téged választottalak meg az élet képviselőjének. De lehet, hogy tévedtem. De én is mondok neked valami Karana. Nekem is van egy célom és ha nem működsz velem együtt, akkor az ellenségemnek foglak tekinteni. Veled együtt akartam dolgozni, de eszközként is használhatlak. Döntsd el mit akarsz! ’szólt csalódottan, de fenyegetően a lányhoz’ |
Itt én vagyok az egyetlen szerintem, aki szemrehányásokat tehet. –csapott vissza szavával Momokonak- Arról volt szó, megvédesz minket! Erre fele csapatom halott! Egy normális magyarázatot nem voltál képes adni arra, miért is vagyunk mi itt. Azt se mondtad mit tegyünk, csak otthagytál minket a dzsungel közepén. De ez előző gondolatom rád is vonatkozik. Ne állj az utamba, mert hazajutok innen, ha rajtad is keresztül kell gázolnom, már az sem érdekel. –legbelül maga is meglepődött konkrétságán és ellenszenvén, ahogyan a lánnyal beszélt- |
’Szomorúan fordult a lányhoz’ Csalódtam benned! ’jelentette ki’ |
*Gúnyos kacaja elnyomta a háborgó tenger hullámainak a zaját is.* Ti? Ölni? Ne nevetess kislány!! *De ahogy a lány szemébe nézett érezte, hogy nem viccnek szánta korábbi mondatát. Momokohoz fordult.*Jobb lesz ügyelni a kis „jótét lelkeidre”, mert a végén még mi leszünk a jó gyerekek mellettük. *Visszatért higgadtsága és lenézően szólt újra Karanahoz* Rendben! Vettük a hadüzenetet, vége a gyilkolási tilalmamnak is, jobban teszitek, ha ezen túl az árnyékaitoktól is megijedtek. *Majd lassan, halványodva eltűnt, de a levegőben zengett még utolsó mondta: Halottak vagytok!* |
-újra felvette a kést és határozott tekintettel így szólt a lányhoz- Nem érdekel, hányszor küldesz padlóra, ezután mindig felállok majd. Esküszöm, hogy bosszút állok a többiekért, és ha kell, saját kezemmel végzek veled is. Hazajutok innen a többiekkel együtt. Üzenem a bandádnak is, hogy vége a béka időszaknak. Mi is képesek vagyunk innentől kezdve ölni, ha az életünkről van szó. Vége a kisiskolás harcnak. Ez már háború. |
*Meglepetten állt, nem hitte volna, hogy Kara újra rá mer támadni. Kirúgta kezéből a kést és gyilkos tekintettel nézett rá.* Te kis cafka! Hogy mertél megsebezni?! *És újra támadásra készen állt* |
-Momoko tekintete és mondata cselekvésre ösztönözte. Nem hagyhatja bosszú nélkül társai halálát. „Nem érdekel, melyik fél mit akar, de engem nem használnak eszköznek. Hazajutok innen élve a többiekkel, ha embert is kell ölnöm. Bosszút állok a többiekért!” És bár indoka nem a legjobb volt, de legalább nem csak tétlenül ült ott, kiemelve egy kést Nick holtestéből a mozdulatlan lányra támadt és ha csak meg is karcolta vállát, mert addigra ő megtörte a varázslatot, úgy érezte készen áll felvenni a harcot- |
*Érezte, ahogy Momoko megtöri erejét, majd mozdulatlanságra kényszeríti. Végighallgatta mondanivalóját, majd hangos kacagással válaszolt rá* Visszatérnek?! Nincs elég erőm?! Ezt nagyon rosszul gondolod! Én nyerem meg ezt a küzdelmet és megváltoztatok mindent! Csak is úgy lehet jó, ahogyan én gondolom! *hadarta megszállottan és kitört a mozdulatlanság állapotából* |
’Nehezen igaz, de képes volt ellenállni Shihomi spirituális erejének és felállt. Ezúttal az ő keze emelkedett a magasba és néhány mozdulattal megbénította ellenfelét.’ Lehet, hogy vesztettem az erőmből, de még mindig több hívőm van, mint neked. És amíg ők kitartanak mellettem, nincs okom az aggodalomra. ’nézett Karanara ezen mondata közben’ Ha képes lennék rá, hogy egymagam elpusztítsalak, már rég megtettem volna. De te is tudod, és ezért gyűjtöd a lelkeket, mert nem tudjuk eltűntetni egymást ebből a világból. Viszont én nem adom fel! Visszatér még minden lélek, akiket összegyűjtöttél, mert ők hittek magukban és a küldetésünkben. |
-meglepődött, mikor meglátta Momokot is. Rég nem találkozott már vele és bár dühös volt rá, mert úgy vélte, ez nagyban az ő hibája, még is megmentette most az életét, amiért hálás volt neki. Látta rajta, hogy nincs minden rendben vele és mikor Shihomi vele kezdett el törődni, lassan felült és nekitámaszkodva egy fának figyelte, mi történik. Szeretett volna segíteni Momokonak, de nem érezte úgy, hogy bármit is tudna tenni- |
*Meglepődött, hogy megpillantotta maga előtt Momokot és visszatéve tőrét hátrébb lépett Karanatól.* Szóval, te is megjelentél végre! Nem nézel ki a legjobban. Csak nem megsínyletted a lélekveszteségedet?! *tört ki belőle nevetve* Veled ellentétben én csodásan vagyok! Ami tudod, hogy mit jelent…*felemelte kezét és mintha valamilyen láthatatlan erő segített volna neki térdre kényszerítette Momokot* |
’Shihomi mögött termett és megállította a kezét. Csapzott és nyúzott volt, de sápadt tekintete ellenére látszott szemében elszántsága.’ Ezt nem engedem! Túl sok ember élete szárad már a te lelkeden! |
-Nincs is csodásabb látvány, mikor az ellenfelünk már könyörög az életéért! *húzta gúnyos mosolyra a száját* Ennek nincs különösebb oka, így van, és kész. Aki erre válaszolni tudna, az nem én vagyok. De ha ennyire el akarsz távozni innen, lehet azt más úton is. *Higgadtan és lenézően pillantva a lányra előhúzta tőrét és a magasba emelve készült végezni Karanaval.* |
-Felkiáltott, amikor a lány kicsavarta a kezét, de a földre zuhanva már csak a könnyei potyogtak. Feldúltan kezdett el kiabálni a lánnyal- Miért? Nem akartuk! A fenébe is! Csak haza akarok jutni innen! Engem az sem érdekel, mit akartok, csak tűnjetek el végre az életemből!!! |
*Ahogy megindult felé a lány eldobta a fiú testét és mikor odaért hozzá, könnyed mozdulattal kerülte ki, majd elkapva karját a háta mögé csavarta azt és a földre kényszerítette* Ha kérdezni akarsz valamit, akkor nyisd ki jobban a szádat! *rúgott bele* |
-felkelt a földről és lehajtott fejjel, ökölbe szorított kézzel állt Shihomi előtt- Miért mi?? –motyogta az orra alatt- Miért kellett megölni őket? –majd amikor a lány felemelte Nicket, elszakadt nála a cérna és rákiáltott- Engedd el azonnal! Legalább halála után hagyd békén! –és futni kezdett felé, öklét ütéshez emelve- |
*A hang irányába fordult és megpillantotta a lányt. Egy pillantással végigmérte, majd így szólt hozzá:* Látom rajtad, hogy összetörtél kislány. Pedig, ha nem tévedek te lennél a nagy vezér, nem?! Meguntad az életed vagy kérdezni akarsz valamit? *felemeli Nick holtestét* De lehet, hogy válasz helyett veled is inkább ezt kellene tennem. *mondta végig üveges tekintettel* |
-a tengerparton feküdve először nem is vette észre Shihomit. Talán el is kerülték volna egymást, ha hirtelen nem érzett volna valami rideg és gonosz aurát a levegőben. Felülve megpillantotta a lányt, aki épp Nick és Miyana teste fölött húzta végig kezét és megjelent két melegnek tűnő, fényes gömb a testükből. Elképzelni sem tudta mi folyik itt, de érezte, hogy azok a gömbök jóságot árasztanak magukból. Nem látta ezt a lányt korábban, de tudta, hogy nem az ő oldalukon áll. Hogy meghalni akart-e vagy csak számon kérni, azt maga sem tudta, de felkapva egy követ a tengerbe dobta, ami egy hangos csobbanással felhívta rá a figyelmet.- |
[874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
