|
Témaindító hozzászólás
|
2009.01.04. 15:38 - |
Haruhi
*ájultan fekszik nővére mellett. végig nézte a zihanást, de amikor a földetérte, az ütéstől elájult* |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-igazán jól estek neki Haru szavai- Köszi húgi! Biztosan csak nekem van ilyen klassz tesóm! Ha viszont megmenekülünk, akkor ezt a jelenetet hagyd ki a könyvedből! És persze az enyém az első dedikált példány is! Majd felolvassuk estimesének az unalmas életünkben született gyerekeinknek! -mosolyodott el és Allen felé nézett- Ideje követnünk a példáját és elindulni! -majd közelebb hajolt Haruhoz- De ezt a mogorva stílust inkább kerüljük! -mutatott a távozó fiú felé- A többieket is otthagytuk a tengerparton! Azóta senki sem jelentkezett, remélem jól vannak! -felállt és Allen után kiálltott- Már meg is vagyunk az egerek itatásával! Visszamegyünk a táborba! -egy kicsit beljebb tette a rádiót a sziklák tövéhez, hogy kevésbé legyen feltünő és kézen fogva Harut Allen után futottak- |
Allen
Gyorsan kinyitja a szemét még mielőtt elaludna. A két lányra pillant, majd feláll és elindul valamerre.
- Majd szóljatok hogyha kisírtátok magatokat... - mondja unott fejjel, és eltűnik a sziklák mögött. |
Haru
- Na jó, van kisasszony! *feláll* Én nagyon szeretlek téged, de az önsajnálatból is sok volt. Mégis ki hibáztatna? Viharba kerültünk! Nem a te hibád! Ha lemondjuk a járatot akkor beperelnek minket, hogy húúúú babonás a reptér, most akkor mindig kitalálnak valamit? Nem hibáztat téged senki! Csoda, hogy ennyien élve megúsztuk a zuhanás! Inkább dicsőitenünk kéne, hogy annyival közelebb vitted a rapülőt, hogy a robbanás után senki nem lapult bele a földbe! Meg amúgy is az egészet oylan rosszul foga föl mindenki! Legalább egy kicsit érezzük az olyan pillanatokat mint ez. Csak pár percre kicsit úgy kéne gondolni erre mint egy nyaralás. Világ életemben kalandra vágytam, nem csoda, hogy nehéz tinédzser voltam, de az semmi volt! Nyugodj meg, megmenekülünk és éljük tovább az unalmas mindennapjainkat, én lehet írok erről egy könyvet. Aztán mindketten megházasodunk, családunk lesz, unokáink *műien ásít* Oszt minden jól van. *legugol és átkarolja nővérét* |
-könnyes szemmel néz Harura- Annyira sajnálom húgi! -majd szorosan megöleli- Apu biztos engem hibáztat azért, ami történt! És te is! Meg mindenki más! |
Haru
*odakúszik nővére mellé és átöleli* - Megfogunk menekülni! És a gépet,meg hagyjuk bekapcsolva. Mi lenne, ha lemennénk felhoznánk pár cuccot és itt sátoroznánk. Innen figyelnénk a fejleményeket. Naaa, ne síírj! Mert én is sírni fogok! |
Még jó, hogy nem úgy sikerült, mint a téglatörések a filmekben! Különben már két darabban lenne! -nevet, majd ő is megpróbál állítani rajta, de pár recsegés szikrázni kezdett- Au! Ez megcsípett! -kiáltott fel- Azt hiszem ezzel már nem megyünk sokra....-mondja lehangoltan- "Mégis itt fogunk meghalni! Pedig annyira bíztam benne....-leült és térdére hajtotta fejét- Vagy előbb megőrülök....-könnyen szöktek a szemébe- |
Haru
*odakúszik a rádióhoz, és belepörget az állító gombjába....csak recsegés....karetemozdulattal bele csap* Áu. Ez fájt! A filmekben jobban néz ki.... |
-meglepetten próbálja visszahozni az adást, majd miután nem sikerül neki dühösen vágja a földhöz a mikrofont- Pedig annyira bíztam ebben az ötletben...a fene vinné el ezt az átkozott kapotányt! Remélem, elsüllyed a hajója és megeszi egy tengeri szörny! -kiálltja bele a süket mikrofonba, majd Harura pillant- Talán sikerül befognunk még egy adást! -néz rá bizakodóan- |
*csönd a vonal végéről*
Soi
- Persze, hogy szólok a Madridiaknak! Ez egy fontos piaci fellendülés lehet számára! Megteszünk minden tőlünk telhetőt! Visszhall'! *egy sípoló hang, amjd újra az ismert sistergő hang*
Haru
*csündben üldögélni kezdett*
|
-újra beleszól a mikrofonba- Öhm..nem elnézést csak azon tűnődtem, ha szól is a Madridiaknak mit tegyünk a gyémántokkal?! Repülővel nem tudjuk elszállítani és ugye nem is tudjuk megmondani nekik...oh, megtenné, hogy szól nekik a bányáról, ami találtunk?! Kietlen kis sziget, valószínűleg nem tartozik egyik államhoz sem! Gondolom ezért nincs még kibányászva! Kérem, szóljon nekik erről! -mondja esdeklő hangon egy ravasz mosollyal az arcán- |
Haru
*ezen elgondolkodik, majd helyeslően bólogat*
Soi
- Mi ez a nagy szünet? *kicsit távolabról, valószínüleg megfordult* Kis szálltak már az adásból? |
Ha nem teszünk semmit, akkor meg drága gonosz barátaink végeznek velünk! Lehet, hogy nem éppen monstrumok-egy pillanatra megjelenik előtte B képe- és nincs is éppen komoly fegyverük -most Shiont látja-, de nem akarok továbbra is egy szigeten maradni velük! Ha meg elszabadul a pokol majd úgy játszuk a kártyákat, hogy egymással végezzenek! -szinte izzik a feje fölött egy villanykörte- |
Haru
-Hmmm...*sutyorogja vissza* Jól hangzik...de honnan szerzünk pénzt? *kezd bepánikolni* Ki tudja, hogy néz ki? Lehet, hogy egy hatalmas monstrum...én picike vagyok...és ha van náluk fegyver? Én nem akarok még meghalni! Biztos erőszakosak és ...és...és...én félek hazudni, egy ilyen pacáknak. Látatlanban. |
-sötét aurája szinte megvilágosodik és egy picit eltakarja a mikrofont, majd Haruhoz kezd sutyorogni- Te Haru! Ha jól értettem ez egy kapitány, ugye?! És nem éppen a tisztességes táborból való...és kapzsi is! Folyton a pénzről pakol! Szerinted, ha pénzt ajánlunk fel neki eljön értünk?! Nem hinném, hogy elhíresztelné a túlélésünk és nem valószínű, hogy be tudjuk fogni a repteres adást...talán sikerülhet...mit gondolsz? |
Haru
- Nee-san optimista...csak most ez a sziget kicsit..hjííí *ilyedten fejezi be a dumálást, miközben nővére sötét auráját nézi, ami megtámadni készüli őt*
Soi
- Rendben, segítünk. De nem ígérhetek sokat. Megpróbáljuk elhíresztelni, csak könyörgöm, lejár az adás idő! Így sose lesz pénzünk!!!! |
Csak nem azt akarja mondani, hogy pesszimista vagyok?! -értetlenül néz Harura és egy "az én nővérem a legoptimistább ember a világon" kijelentést vár tőle- Bármit megadnék, ha elkerülhetnék erről a vacak szigetről! És reménykedem benne, hogy valami segítőkészebb adást is befoghatunk! -mondta szemrehányóan- |
Soi
- Ilyen hozzáállással, aligha.....
Haru
-Ebben igaza van..vagy nem? *elgondolkodik*
*elégedett rötyögés a túloldalról* |
Allen
Kicsit távolabb tőlük üldögél nyugodtan egy sziklának dőlve.
- Idióták... - jelenti ki halkan, majd ásít egyet és lehunyja a szemét. |
-igazából már forr a feje, hogy egy ilyen idióta adását kellett befogniuk "Ez tényleg nem fogja fel, hogy miről van szó vagy csak ennyire nem érdekli a dolog?!" visszevette a mikrofont- Ki tudja olvasni a hangrezgéseimből, hogy vonalon keresztül meg tudnám folytani? Legalább, ha nem segít "jósolja" meg nekem elkerülök-e valaha erről a szigetről?! |
(Soi)
- Ilyen hangnemmel, várhatja a segítséget. Ha a repteret akarja, keresse azt. És hagyja a többi vonalban várakozót....
Haru
~Basszus kezd rájönni, hogy az életünk rajta múlik.~
- Nee-san *súgja Karának* Sztem jobb, ha nem húzzuk fel......*visszatér a hangja* amúgy meg...Mi lesz a jövőm??? Maga tényleg jós?
-Még szép kicsikém....lássuk csak...a hangrezgésein áthaladó karma szerű hullámokból ítélve...hmm..igen már látom! Hamarosan megtalálja a szerelem, de sajnos nem ő fogja a férjét alakítani. Egy kis anyagi gondok felmerülnek, de majd gyorsan megoldódnak.... |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
