Kimono

   Képzeljétek, nemrégiben egy bevásárlás során szembe tévedtem egy a Japán kultúrát hirdető bolttal. Csak is kíváncsiság alapon nem hagyhattam ki, hogy ne nézzek be! Fantasztikus mennyire át volt itatva az egész dekoráció és üzlet a Japán kultúrával. Az origamin keresztül az ikebanán át a bonsaig minden megtalálható volt. Ami mégis megragadta a képzeletem az a kimonó volt. Fogalmam sincs, hogyan tudják elviselni ezt a Japánok. Nekem elképzelhetetlen, valahogy a farmert kényelmesebbnek tartom. De ez is csak szokás kérdése! Úgyhogy itt egy rövidke cikk erről az öltözetről:

   A kimonó 着物 összefoglaló nevén a japán nemzeti viselet. A kimonó szó eredetileg minden viselt ruhára használatos kifejezés volt, és csak később korlátozódott egy bizonyos ruhadarabra. A kimonóról általánosságban elmondható, hogy szabása kiterítve egy T betűt formáz, a nyugati kultúrkörben az ilyen szabású ruhákat leginkább köntösnek nevezik.
   A kimonó a legtöbb nyugati öltözéktől eltérően nem követi a test vonalát, szabásvonala szögletes. Tradicionálisan a köpeny baloldali végét hajtják rá a jobboldalira (fordítva csak a halottak felravatalozásán szokás, élő személynek balszerencsét hoz).
   A kimonó típusai között külön kell választani a formai elemeket és a díszítő mintákat. Formai szempontból különbséget teszünk férfi és női kimonó között, illetve a női kimonókon belül elkülönítjük az esküvői viseletet. A fennmaradó rész csakis az alapján oszlik meg, hogy az adott kimonóhoz mennyi anyagot használtak fel.
   A kimonó mértékegysége a tan, egy tan egy 12 m x 37 cm hosszú csikot jelöl egy bizonyos anyagból. Egy tradicionális női kimonó alapanyaga egy tan, egy furisode (lányoknak való) kimonóhoz, vagy a gésák tánchoz viselt kimonóihoz két tan anyag szükséges. A női kimonó egy darabból áll, melynek két oldala szimmetrikus egymással. A kimonó ujjai nem egyenesen bővülnek, hanem az alkar és a csukló közötti részen található egy lecsüngő, zseb szerű rész - ez az, ami a tölcsérujj benyomását kelti.
   A kimonó alapszíne és mintázata függött a társadalomban betöltött státusztól, és sokkal inkább az illető származását, mintsem ízlését tükrözte. A huszadik században minden évtizednek megvolt a maga divatos motívum-rendszere, amely sűrűn visszaköszönt az akkoriban varrott darabokon.

   Ez egy kis alap a kimonóhoz! De mi van akkor, ha te is szeretnél ilyet és nem akarsz X összeget ráfordítani, magad akarod elkészíteni?! Az alábbi linken lehetőséged nyílik arra, hogy szabásmintákhoz kapj tanácsot. Vagy ha nem szeretnél varrogatni, akkor keress fel egy olyan üzletet, ahol a Japán kultúrával kapcsolatos kellékeket szerezheted be! Rajtad áll, hogy mit választasz!
Üdv: Kara&Matt